Sokszor nem értjük, miért nem vagyunk összetartóbbak, ha elektromos cigaretta "jogokról" van szó. A szabadságunkról, a nyugalmunkról, a szirszarjaink beszerzéséről, a liquidről, a nikotinról, sorolhatnám.

Pedig nincs ebben nagy varázslat és régen sem volt: Az emberek leszarják az egészet pontosan addig, amíg valamelyik nagyokos onnan fentről ki nem ad egy törvénymódosítást, miszerint be lesz tiltva ez, el lesz véve az. Na, akkor megy aztán a csoportos hőbörgés. "Milyen jogon fosztanak meg attól, ami nekem jó?! Hát de azt én vettem, a saját pénzembő' !!!" (...)Na cicabogaraim, ugyanilyen vehemens sértődöttséggel kellett volna hozzáállni például az első "Nem dohányzom Áder úr!" - kampányhoz, de ha akkor még hírben sem voltál vaper (csak az utóbbi 1 évben váltál "szakértővé"), semmi baj... volt nem is olyan régen petíció, lehetőség arra, hogy megszólalj, hallasd a hangod és hozzátehess a "közjóhoz". De nem tettél.. mert neked csak az a lényeg, hogy ülhess a hátsódon, fogadhasd a jobbnál jobb híreket, kedvezményeket, ajikat, Majka koncit tízezeré' vapertali helyett, satöbbi.

Nem értjük, hogy a közösség attól közösség, miként annak a tagjai nem csak elvesznek a "közjóból", hanem hozzá is tesznek (talán hogy legyen miből elvenni..?). 

Baromi bonyolult logikája van, szóval megértem, hogy sokaknak miért ennyire magas: "közjó" nincs emberek nélkül, akik azt megteremtenék - majd később ápolgatnák. Nincs. De ha már olyan helyre mész, ahol azt már egy csapatnyi humán megteremtette és fent is tartja; ugyan meséld már el, miért olyan nehéz neked is hozzátenni, csak hogy később te is kaphass belőle ha épp kell és miért kell hisztizni, ha nem kapsz?

Mindig a múltbáli történésekben érdemes keresni a válaszokat.

Akik tizenéve vépelnek, talán még emlékeznek arra, hogy mekkora harcok voltak emberek között - persze onlájn - pusztán abból kifolyólag, hogy ki hol vette a mittudjukmicsodáját, az alaplevet, az aromát, melyik a jobb és melyik a szarabb, hol adnak többet és melyiknek szebb a haja, vagy mondja szebben a végösszeget...stb. Mindig is hagytuk, hogy szocializáljon minket a piac, mert onnan szerezzük a mittudjukmicsodát, az izét meg a hozét, így önként és dalolva táncoltunk úgy, ahogy a kereskedők fütyültek. Ezzel alapvetően nem is lenne gond egészen addig, amíg jut is - marad is, esetünkben viszont ez nem csak kialakult, hanem sajnos helyenként egyfajta “klikkesítő kultusszá” is vált.

Amikor a jelenlegi, általános felfogást nézve elszörnyedünk, gondoljunk bele abba is, hogy miből alakult az ki.

Nem csak a kereskedők kínálata és marketingje osztotta klikkekre az akkor még közösségnek titulálható embertömeget, hanem a mi saját hozzáállásunk is. Amikor azt tapasztaltam, hogy a már akkor régi motorosnak számító vaperek egymás után fordulnak el a tömegektől, akkor kezdtem el én is gondolkodni, hogy ennek bizony nem lesz senki számára jó vége. Spoiler alert: Nem is lett.

Na de hogy is alakult ez ki?

Tegyük fel, hogy minden, ami ebben a világban történik, apró részletekből áll, amelyek nyomán úgy néz ki az összkép, ahogy. (Most tekintsünk el attól a megdöbbentő ténytől, miként ez így is van.) Hol a bibi? Pontosan annál a pontnál, ahol elkezdjük leszarni, hogy a hozzáállásunknak és tetteinknek milyen következményei lesznek. Ez úgy is hatalmas divattá vált manapság. Ez jó régen megtörtént jó sok részről, kezdve csak azzal az apró részlettel, hogy az egyik főbb e-cigis csoportban segítségnyújtás helyett nekiálltak az emberek hisztizni, egymást marni, csalni, bomlasztani. Mi az hogy! Csak egy példa, amiből olyan hatalmas hisztit kellett csinálni: Há' nehogy má' válaszolni kelljen a huszonötödik ugyanolyan kérdésre, amit Józsika - aki azt sem tudja, merre legyen arccal, annyira kezdő - feltett, inkább nekiállunk hisztizni, hogy "Jaj, miért van ennyiszer ugyanaz a kérdés?" - persze, tekerjen vissza a szerencsétlenje, egy olyan totál ismeretlen információ-rengetegben, amiben majd megtalálja azt az egyet, amiről azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy isszák. Nem tudom, ki hogy van vele, de én sem elektromos cigarettával a kezemben ugrottam ki az anyaméhből, de még csak nem is az ellenállás törvénye volt az első pár szavam, így miután bevonzott a vapertömeg, urambocsá' volt pár(ezer) kérdésem. Bármilyen furcsa, annak idején az utánam következő kezdők is pont ugyanígy vakon voltak eleinte.

Hogy jön ez ide? Miért kell ezt felemlegetni? Ez nem csak egy probléma a sok közül?

De. Csak épp ebből (is) indul ki a többi. Pillantsunk fel a jútúbra. A pár valóban értelmes - és valid módon edukatív - tartalomgyártó mellett sokan magyarok, de inkább tömegesen külföldiek osztják az észt, érzékelhetően nulla értéket teremtő tudással, de annál nagyobb arccal és a legszomorúbb az egészben: A mi - tisztelet a kivételeknek - múltbéli hozzáállásunk teremtette őket (is).

Fogd csak a fejed, de gondolj nyugodtan bele:

Amikor Józsikánk azt tapasztalta, hogy abban a csoportban - amely hírös-becses neve szerint kezdőket is nagyon szívesen fogad - más sem megy, mint a hisztéria, ellenségeskedés és a lázadás, de információk megosztása maximum halvány nyomokban fellelhető csupán (noha ez lenne létezésének becses lényege - jaj); ellátogat szépen ilyen-olyan külföldi oldalakra, kétes, hiányos infókat tartalmazó forrásokból megszedi magát, majd elhatározza, hogy ő bizony százszor jobban fogja csinálni! - (azaz továbbadni azt a sok sületlenséget, amit összekalapált a netről) és amint ezen megtépázott lelkű, törött szárnyú egyedek -  és egyéb zavaró körülmények, pl lehetőségek - megsokasodtak, akkortájt mondta azt - többek között - a Darth Vaper csatorna atyja is, hogy köszöni, de akkor neki ez elég volt. Ha ez így oké, akkor itt nagy baj van. Nyilván sokkal árnyaltabb az egész hóbelebanc, de a lényeg sajnos - akárhonnan nézzük - ugyanaz.

No kérem, ímhol vagyon abban a bizonyos palacsintában a terjedelmes fekália: megteremtettük a csuda okos "influenszereket".

Zöld utat adtunk az ilyen-olyan kereskedőknek, akik a növekvő állomány hátán sebesen felkapaszkodtak a tudatlanok alkotta kánaánba, pénzeső, haverok, buli, fanta...- ezt a kort éljük most. Nyilván nem mindenki ilyen; tisztelet a kivételnek.

Na de miért nem jó ez sehogyan sem? 

Értem, hogy bővült (hígabbá vált...) a kínálat termékek és tesztek terén is, de minden éremnek két oldala van… ugyanis sok közülük körülbelül annyira állja meg a helyét, mint Demjén Rózsi a Hattyúk tavában piruettezve. Így tendálunk azóta is inkább abba az irányba, ahol a tartalmi minőség helyett fontosabb a nézettség és a követések száma, vagy épp a lényegi, fontos és pontos információ helyett a hiányos, netán hamis hülyeség, amiért fizet vagy a shop, vagy a jútúb. Így kerülhetnek piacra veszélyes - sőt - néhol feltételezhetően életveszélyes termékek is, amelyeket az atyaúristen sem tud megállítani, hogy elterjedjenek és még nagyobb károkat okozzanak. Gondolok ezek alatt olyan termékekre, amelyek bevizsgálatlanul, házilag kotyvasztottan hódítanak szebbnél szebb ígéretekkel és szedik egyről-kettőre naiv, tudatlan és "korunk influenszerein" nevelkedett áldozataikat. Csak épp amit nem vesz nagyon sok önjelölt influenszer "szaki" figyelembe (mert tudatlanok ők maguk is): a nap végén kaphatsz annyi pénzt és adhatod el annyiszor a lelkedet - cserébe egy nyalakodós videóért - amennyit és amennyiszer akarod; értéket nem adsz hozzá semmihez, közösséget sem erősítesz, nem hogy nem teremtesz, csak veszélyesebbé teszed az egyébként is általad - és influenszer társaid által - veszélyessé tett körülményeket azoknak, akik tényleg csak az analóg cigarettáról akartak leszokni.

Magyarul közösséget rombolsz.

Kemény munkával felépített, biztonságos világot roncsolsz nem mással, mint vegytiszta hülyeséggel. Tizenéve vépelünk, tiszta a tüdőnk, egészségesek vagyunk, nem pukkantottunk az arcunkba/zsebünkbe egy akkut és/vagy modot sem és éljük világunkat, a bődületes szarfolyam kellős-közepette is; mert nekünk a közösség fontosabb, mint a publikus csillogás, az értékes és igaz információ - nem csak birtoklása, de megosztása - többet ér, mint az, hogy hányan lájkolnak és olyan jó érzés évente egyszer összejönni és hasonszőrű emberekkel egy helyen gőzölni és barátságokat kötni... el sem hiszed, mert fogalmad sincs, meg sem tapasztaltad a kamerád mögül; pedig ez az igazi e-cigi életérzés.

Az e-cigaretta és a közösség nem veszélyes! Az emberi hülyeség.. na az már igazi életveszély.

 Gondolkodjunk már....

 

Písz

A fenti cikket egy véper társunk írta. Nem tükrözi teljes mértékben az én álláspontom, de sok mindenben egyet értek vele. Bátorítok másokat is, hogy írjon, mondja el mit gondol, hogyan éli meg az ártalomcsökkentés küzdelmes létét.

Ficsor Zoltán