A múlt héten kettő, az ENSZ részes feleinek konferenciájára (COP) került sor. Mindkét rendezvény látszólagos célja az emberi életek megmentése volt. De a kontraszt nem is lehetne nagyobb. Míg a COP26 zámos érdekelt fél részvételével, és az átláthatóságra összpontosítva igyekezett kezelni az éghajlati válságot, addig a dohányzás elleni keretegyezmény (FCTC) COP9 konferenciája, amelynek célja a dohányzással kapcsolatos ártalmak kezelése volt, ismét a nyilvánosság elől elzártan zajlott, kizárva minden eltérő véleményt. Az éghajlatváltozással foglalkozó COP26-on részt vevő 2360 civil szervezettel szemben az FCTC COP9-en mindössze 21 kiválasztott „álcivil” fizetett szervezet vehetett részt. Ezek közül egyikük sem képviselte azoknak az embereknek az érdekeit, akik alternatív termékeket használva szakítottak a hagyományos dohányzással, pedig százmillió emberről van szó.
Ez óriási probléma, mivel a COP9 ajánlásai, amelyekre most is milliókat kalapoztak össze a résztvevő államoktól, hogy ismét hatástalan intézkedésekkel harcoljanak a dohányzás ellen, emberek millióit érintik. Ha meghallgatnák a tudományos érveket, és a nikotint használó számtalan ember hangját, több százmillió életet lehetne megmenteni. Szégyen, hogy ezek a kritikus viták évről évre zárt ajtók mögött zajlanak - a dohányzással összefüggő évi 8 millió haláleset közepette.
Azt már tudjuk, hogy az e-cigaretta, vagy a hevített dohánytermékek 95 százalékkal kevesebb kárt okoznak, mint a dohányzás, és ezek az egyik leghatékonyabb dohányzásról leszoktató eszközök. Ennek ellenére az Egészségügyi Világszervezet FCTC álláspontja úgy tűnik nem törődik a tényekkel. Ez megdöbbentő, amikor a konferencia kezdete előtt 100 nagy tekintélyű tudós és szakértő sürgette a WHO-t, hogy "változtasson a dohányzás ártalmainak csökkentésével kapcsolatos ellenséges álláspontján". A nikotinfogyasztókhoz hasonlóan ezeket a szakértőket is figyelmen kívül hagyták.
A nemzetközi dohányzás-ellenőrzési intézmény abszurd tiltásai ellenére is mintegy 100 millió ember használja az ártalomcsökkentő alternatív termékeket - mint az e-cigaretta, a snus és a hevített dohánytermékek -, amelyeket sok kormány korlátoz, vagy betilt. Minden ilyen terméket fogyasztó érzi ezek pozitív hatásait (én magam is), mégis ki vagyunk zárva, senki nem kíváncsi sem a tapasztalatainkra, sem a véleményünkre, nem szólhatunk bele a velünk szemben hozott döntésekbe.
Ha a WHO komolyan csökkenteni akarja a dohányzást, akkor a dohányzás alternatíváinak vonzónak kell lenniük a dohányosok számára. Véronique Trillet-Lenoir, az Európai Parlament (EP) rákellenes európai tervért felelős tagja nemrégiben erre a pontra mutatott rá: "Megpróbáljuk a kockázat csökkentésének érdekét összeegyeztetni a kockázat felszámolásával, ami néha utópisztikus. A kockázat csökkentése pragmatikusabb".
Gerry Stimson professzor, az Imperial College London emeritus professzora és a dohányzás ártalomcsökkentésének globális helyzetével foglalkozó projekt igazgatója a WHO globális dohányzási trendekről szóló jelentését kommentálta.
A WHO legújabb jelentése, a csökkenő dohányfogyasztást ünnepli. A globális egészségügyi intézmény azonban a kudarcot vallott. Az, hogy öt év alatt 1,32 milliárdról 1,30 milliárdra csökkent a dohányfogyasztók száma, nem tekinthető a sikeres stratégia bizonyítékának. Amit látunk, az a közegészségügyi kötelességmulasztás bizonyítéka.
A dohányzásról való végleges leszokás leghatékonyabb módszereit betiltani bűn. Ezt bizonyítja a tudomány, és azok a milliók, akik már leszoktak a dohányzásról. Ahhoz azonban, hogy ez az út a lehető legnagyobb mértékben sikeres legyen, ezeknek a termékeknek könnyen elérhetővé kell válniuk. Megfizethetőnek kell lenniük, olyan adópolitikával, amely biztosítja, hogy sokkal olcsóbbak legyenek, mint a dohányzás. Az embereknek megfelelő és pontos tájékoztatást kell kapniuk a váltás előnyeiről. Az ízesítéseket pedig nem betiltani kell, hanem biztosítani az ízek sokaságát, amelyeket a legtöbb felnőtt választ, amelyek nem emlékeztetnek a cigaretta ízére.
A dohányzással és a füstmentes termékekkel kapcsolatos döntéseknek észszerűnek kell lenniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek. A kutatások azt mutatják, hogy a megfelelő szabályozási ösztönzőkkel világszerte 200 millió ember válthatna át a dohányzásról a füstmentes termékekre pár éven belül. Itt az ideje, hogy a politikai döntéshozók a gyakorlati megoldásokat helyezzék a középpontba a "leszoksz vagy meghalsz" ideológiája helyett.
Ez egy biztonságos buborék létrehozásáról szól, amely lehetővé teszi egy bizonyos fajta csoportgondolkodás virágzását ami a valóságtól, a gyakorlattól és az eredményektől függetlenül létezik.
- foglalta össze Clive Bates, a dohányzás ártalomcsökkentésének vezető szószólója a COP9 találkozót.
Ha a WHO tiltó politikája marad, akkor egy generáció fogja megérezni az ügynökség hajthatatlanságának tragikus hatásait.
Ficsor Zoltán
Villanypára Egyesület
