Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) két volt igazgatója a The Lancet című folyóiratban írt egy éles hangú cikket, amelyben kritizálják korábbi munkaadójukat a dohányzás ártalomcsökkentésének felületes és káros elutasítása miatt. Teljesen jogosan teszik ezt, és sajnálatos, hogy több akadémikus nem követi az álláspontjukat.

Robert Beaglehole (az Action on Smoking and Health New Zealand elnöke) és Ruth Bonita (Aucklandi Egyetem), mindketten a WHO nem fertőző betegségek elleni küzdelemmel foglalkozó korábbi igazgatói, nem a levegóbe beszélnek, amikor kijelentik, hogy "a dohányzás visszaszorítása a világ nagy részén nem működik".

A WHO azt állítja, hogy a dohányzás elleni küzdelemről szóló globális keretegyezménye (FCTC) révén a dohányfüst káros hatásainak csökkentésére irányuló erőfeszítések élére áll, a két professzor mégis úgy ítélte meg, hogy az "már nem felel meg a célnak, különösen az alacsony jövedelmű országok számára". Azt állítják, hogy "a WHO és az FCTC politikájából hiányzó stratégia az pont az ártalomcsökkentés", és hogy "az ártalomcsökkentés elutasítása  a legkárosabb termékeket - a cigarettát - részesíti előnyben".

Azzal a kéréssel fordulnak a történelmi orvosi folyóirathoz, hogy adjon hangot a világ számos közegészségügyi szakemberének aggodalmának, és arra kérik a The Lancet-et, hogy "aktívan támogassa az ártalomcsökkentést, mint a dohányzás okozta egészségügyi terhek csökkentésének kulcsfontosságú stratégiáját", és "csatlakozzon a WHO dohányzás-ellenőrzési politikájának független felülvizsgálatára irányuló felhívásokhoz is". Hangsúlyozzák a sürgősséget, kijelentve, hogy "milliók élete forog kockán".

A professzoroknak jó okuk van ezekre a kritikákra, mivel széles körben dokumentált a WHO ellenállása olyan termékekkel szemben, amelyek segíthetnek a dohányosoknak a hagyományos cigarettákról való átállásban. Annak ellenére, hogy az ártalomcsökkentő termékek számos országban csökkentik a dohányzás elterjedtségét, a WHO mereven ragaszkodik a dohányzás visszaszorítása terén a kizárólag az absztinenciára épülő "leszoksz vagy meghalsz" megközelítéshez.

Svédországban és Norvégiában a snus - egy rendkívül alacsony kockázatú termék, amely pasztőrözött dohányból áll, és amelyet lazán vagy kis tasakokban árulnak, hogy nikotint juttasson a szervezetbe - drámai csökkenést eredményezett a dohányzás elterjedtségében.  Japánban a cigarettaeladások 47,5 százalékkal zuhantak a sokkal biztonságosabb hevített dohánytermékek bevezetése óta, mivel a dohányosok tömegesen váltottak. Az e-cigaretták szintén példátlan mértékű csökkenéshez vezettek a dohányzás terén ott, ahol engedélyezték az értékesítésüket.  E sikerek ellenére a WHO a dohányzás ártalomcsökkentésének minden formáját csak ipari összeesküvésnek tekinti, és nyíltan kiáll e termékek ellen.

2020 januárjában, amikor a COVID-19 kezdett végigsöpörni a világon, a WHO egy 14 tweetből álló sorozatot tett közzé az e-cigarettázás veszélyeiről, többek között olyan állításokat, mint például, hogy az e-cigaretta folyadék könnyen gyúlékony, és hogy a passzív gőz halálos a járókelőkre nézve.  Mindkét állítás hazugság. Amikor 2021 májusában India betiltotta az e-cigarettát és a hevített dohányt, a WHO annyira elégedett volt, hogy kitüntetést adott annak az egészségügyi miniszternek, aki a jogszabály élére állt.

A WHO már régóta eltávolodott a dohányzási arány csökkentésére irányuló pragmatikus megközelítéséről - amely több mint 20 éve változatlan, mindezt úgy, hogy több mint 1,1 milliárd ember dohányzik világszerte. Ehelyett az adófizetők által finanszírozott szervezet egyre inkább azt a szerepet látja feladatának, hogy minden lépésben az iparral harcoljon, függetlenül a dohányzás alternatívájaként forgalmazott innovatív, kockázatcsökkentett termékektől, és függetlenül a közegészségügyet érintő költségektől.

A WHO a Michael Bloomberg által finanszírozott MPOWER nevű kezdeményezésen alapuló stratégiát hirdeti, amely a dohányártalom csökkentését teljes mértékben kizárja a lehetőségek közül. Mégis, ahol az MPOWER-t bevezették, a dohányzási arányok vagy emelkedtek, vagy nagyon lassan csökkentek. Azokban az országokban, ahol az ártalomcsökkentést alkalmazták, a dohányzás gyakorisága csökkent - sokszor igen drámai mértékben.

Annak ellenére, hogy egyre több tudományos bizonyíték utal az ártalomcsökkentés hatékonyságára, a WHO gondosan kiválogatja azokat a kutatásokat, melyek megfelelnek a saját ideológiájának. Ahogy Beaglehole és Bonita megjegyzi, "Sem a WHO, sem az FCTC nem támaszkodik a legújabb bizonyítékokra, amikor az innovatív eszközök szerepéről esik szó, a sokkal kevésbé káros termékekre való áttérés elősegítésében".

Ugyanez a hozzáállás figyelhető meg az Európai Parlament esetében is, amikor az új dohánytermék szabályozást készítik elő, benne az ártalomcsökkentő termékekkel, melyeket egyre inkább a hagyományos dohánytermékekhez hasonlóan akarnak megregulázni. Rugalmasan, diszkrimináció mentesen és arányosan, csak a szükséges mértékben kellene szabályozni a kérdést, tudományos alapon, a jelenlegi jogi normáknak megfelelve. Sajnos nem ez körvonalazódik. A WHO és az EU döntéshozói, egy tudományosan megalapozatlan, értelmetlen és érthetetlen politika kesztyűbábjai.

 Ficsor Zoltán

Villanypára Egyesület