Óriási felfordulást okozott az a bizonyíték, hogy a e-cigaretta és a hevített dohánytermékek, valamint a snus megváltoztathatja a dohányzással összefüggő halálozási számokat. E termékek megjelenése átformálta az iparág gondolkodási módját, miközben a kormányok és a  „dohányzás visszaszorításáért” küzdő  csoportok és az álltaluk befolyásolt kormányzati szervezetek, megpróbálták ezeket a termékeket lejáratni.  A zavar támadt az erőben, ez azonban leginkább a globális közegészségügyi szervezeteken belül volt érezhető.

Ezek a szervezeteket köz- és magán pénzekkel kitömött zsákok voltak, szakmai karriereket segítettek és nemzetközi hírnevet szereztek, miközben kutatásra dollármilliókat tapsoltak el. Ezekhez a pénzekhez csak úgy juthattak, ha fenntartották a „Big Tobacco” ördögi és halálos termékei, valamint a közegészségügy angyalai közötti háború rémképét. A dohányháborút arra a dogmára alapozva vívták, hogy e harcoló felek között kibékíthetetlen ellentétek vannak. 

Aztán jöttek a biztonságosabb nikotintermékek. Egyesek számára ezek jelentették a kiutat a dohányzásból a teljes leszokás felé. A legtöbb dohányzó számára azonban ezek a termékek lehetővé tették, hogy azok a fogyasztók, akik továbbra is használni akarták a nikotint, viszonylag alacsony kockázattal folytathassák ezt a tevékenységet. Ezt a közegészségügyi közösségben sokan nem tudták megemészteni. Nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy amint kivették a nikotint a cigarettából, teljesen más közegészségügyi helyzetbe kerültek.

Azt sem vették figyelembe, hogy a dohányzásból eredő halálozás és a betegségek csökkentésére tett globális erőfeszítések kudarcot vallottak (és vallanak). A két évtizeddel ezelőtti előrejelzések szerint a halálozások száma 2030-ra eléri a 8 milliót. Nos ez a prófécia máris teljesült. A WHO állítása, miszerint a dohányzásellenes törvények emberek milliárdjait "védik", tévhit, ostobaság.

A WHO ahelyett, hogy a bizonyítékokat mérlegelve, figyelembe véve a tudományos bizonyítékokat, a felhasználók érdekeit szem előtt tartva, felülvizsgálta volna a dohányzás-ellenőrzéssel politikáját, inkább új frontot nyitott. Képtelen az új termékek és fejlesztések befogadására, inkább a szövetségesei által támogatott és magánpénzekből finanszírozott kampányt vezet, amelyet a félelem, a bizonytalanság, a hazugságok és a kétségbe esés vezérelnek. Ezt a kommunikációs technikát angol nyelvterületen FUD-nak hívják (Fear, Uncertainty, and Doubtbe) vagyis félelem, bizonytalanság és kétség.

Tekintettel arra a kvázi-vallási mániára, amely a dohányzásellenes retorika nagy részét kiteszi, nem meglepő, hogy a FUD eredete valahol a halál előtti bűnbánat értékéről szóló 17. századi teológiai vitákban keresendő. A modern időkben a kifejezés inkább a már befutott cégek azon kísérleteihez kapcsolódik, kiváltképp a számítógépes világban, amelyek a FUD-ot arra használják fel, hogy meggyőzzék a meglévő ügyfeleket arról, hogy ne váltsanak át egy újdonságnak számító felszerelésre vagy szoftverre, amelyet egy új piaci szereplő kínál. Maradj velünk, évek óta velünk dolgozol, a mi termékeink kipróbáltak és teszteltek, ellentétben ezekkel az új termékekkel, amelyek tönkre tehetik a rendszeredet stb. stb.

És közvetve ez ugyanaz a veszélyes játék, amelyet a dohánytermékek ártalomcsökkentésének ellenzői játszanak. Félelmet keltenek azzal, hogy hiteles adatokkal megalapozatlan állításokat tesznek az e-cigaretta „járványról”, a kapudrog hatásáról, a vépelés okozta halálozásról és betegségekről, a serdülők agyának károsodásáról, a függőség kísértéséről és a nikotin okozta egyéb egészségkárosodásokról. Amikor kétségbeesel, jönnek az állítások, hogy a vépelés a merevedési zavaroktól kezdve a depresszióig mennyi mindent okoz.

Mivel az orvosok és más egészségügyi szakemberek ijesztően sokan úgy gondolják, hogy a cigaretta legveszélyesebb eleme a nikotin, a félelemkeltők egy olyan közönségnek játszanak, amelyet már évek óta hamis és tudománytalan feltételezésekkel puhítanak. A félelem természetesen bizonytalanságot és kétségeket okoz a dohányosok közt ("Szokjak át?") és az egészségügyi szakemberek körében ("Bátorítsam a dohányzó pácienseket, hogy szokjanak át?"). A dohányosok és az orvosok körében végzett felmérések azt mutatják, hogy az ártalomcsökkentés termékeivel kapcsolatos negatív vélemények egyre nőnek.

Természetesen a félelemkampányok célja nem az, hogy az emberek továbbra is dohányozzanak, de gyakran ez a végeredmény. Ha a dohányosoknak azt mondják, hogy az e-cigaretta vagy a hevített dohánytermék legalább olyan veszélyes, mint a dohányzás, ha nem veszélyesebb, akkor miért váltanának? A dohányzás ártalmainak csökkentésével kapcsolatban a WHO továbbra is tragikus megbízhatóságú információforrás, amelyből az egészségügyi minisztériumok, az egészségügyi ügynökségek és az egyes egészségügyi szakemberek merítenek. Ha tehát a „megbízható” forrásokból ostobaság árad az alternatív termékek állítólagos veszélyeiről, akkor a segítséget kereső dohányosok rosszul járnak. Ha a dohányzásellenes lobbi ki tudna nézni a fejéből az okosabb szemével, talán rájönne, hogy a biztonságosabb termékek elleni háborújukban csak egy győztes lehet. Vajon ki? Nem ér találgatni!

Ficsor Zoltán

Villanypára Egyesület